Hogyan vigyázzunk a fényképeinkre

Manapság az emberek többsége a telefonjával fényképezget. Általában sokat. És általában nem jut eszébe az, hogy a fényképeit védje. Tulajdonképpen miért is kellene eszébe jusson? A Google és az Apple azt hangsúlyozza, hogy csak be kell állítani a mentést a felhőbe és az adatok biztonságban vannak. Ami igaz is, többé-kevésbé. Jelen cikkünkben azt szeretném bemutatni, hogy többé, vagy kevésbé.

Maga a téma nagyon szerteágazó, most csak egy kis részét szeretném kiemelni. Nem beszélek ezért most arról, hogy célszerű megválogatni, hogy mit töltünk fel a felhőbe (tulajdonképpen, ha az automatikus mentés be van állítva, akkor úgyis mindent feltöltünk), gondolom sokan emlékeznek még a 2014-es fappening botrányra, ahol sok sztár tapasztalta ezt meg ezt a saját bőrén.

A lényeg most nem is a Google vagy Apple tevékenységén van. Ők bízzunk benne, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a feltöltött képekhez más ne férjen hozzá. A Google esetén viszont van még egy fontos szempont, ami a témába vág. A Google Fotók alkalmazás esetén választhatunk a jó és a kiváló minőség között. Manapság a legtöbb telefonban 16Mpixelnél nagyobb felbontású fényképezőgép van, így, ha a kiváló minőséget választjuk, akkor az eredeti képeket másoljuk fel, ami azt jelenti, hogy a tárterületünk elég gyorsan el fog fogyni, míg a jó minőség választása esetén a Google a 16Mpixelnél nagyobb képek minőségét lerontja, ami eddig azért is csábító volt, mert korábban még a tárterületünket sem fogyasztotta.

Tehát beállítottuk, hogy mindent töltsön fel a telefon a felhőbe. A Google esetén azt is, hogy csak jó minőségben, mert spórolunk a hellyel. Időnként aztán kapunk értesítést, hogy lementették a képeket az eszközről és most már nyugodtan felszabadíthatjuk a helyet. Általában ennek örülünk és letöröljük a felhőbe mentett képeket, hisz a telefon memóriája valahogy mindig megtelik. Mi történik ilyenkor? Egyetlen példány marad a fényképünkről, a felhőben. Ráadásul lehet, hogy nem is az eredeti minőségben.

Mi baj lehet? A probléma ismét a rosszfiúkkal van. Ők folyamatosan botokkal (programokkal) keresik azokat a Google / Apple fiókokat, ahová be tudnak törni. Most az emberek többsége biztos fellélegzik és azt mondja, hogy az „én fiókomat vihetik” vagy azt, hogy „az én fiókom biztos nem érdekel senkit” esetleg azt, hogy „miért pont az én fiókomat törnék fel”. Ezek elismerem, tényleg jól hangzanak, csak… Mint említettem a hackereket nem érdekelnek konkrét emberek (tehát valahol igazak a mondások). Már csak azért sem, mivel ők csak elindítják a kis programjukat, ami majd szól, ha talál valamit. A kellemetlen az, hogy az áldozat így nagyjából bárki lehet. A rosszfiú pedig belép a talált fiókba. Megváltoztatja a helyreállítási email címet, jelszót. Innentől kezdve az eredeti tulajdonos elvesztette a fiókját. Megnézi, hogy van-e a fiókhoz társított bankkártya. Ugye most már kezd érthetővé válni? Ezek után az „üzleti modelltől függően” eladja a fiókot (kap érte 80 dollárt), esetleg megnézegetheti a fényképeket (amik már az övéi), van-e olyan, amivel zsarolni lehet a fiók régi gazdáját. Esetleg küld a régi tulajdonos nevében csaló leveleket a névjegylistában található kapcsolatoknak. Hiszen ők a megbízható feladót fogják látni, nagy valószínűséggel rá fognak a linkre kattintani, hogy ezzel ők legyenek a következő áldozat.

Ha valaki azt gondolja, hogy majd ír az Apple vagy Google támogatásnak, akkor egy szomorú hír: Terméktámogatás általában csak a fizetős szolgáltatásra jár. A nem fizetős szolgáltatások „best effort” (megpróbáljuk megoldani) alapon működnek. Nagyon kicsi az esély a fiók visszaszerzésére. Talán az Apple esetén egy picit nagyobb. Ami azt jelenti, hogy az összes fénykép, az összes családi emlék elveszett örökre.

Hogy mit tehetünk ez ellen? Több lehetőség is van. Az egyik a „szokásos” jótanács a biztonságos jelszavakról. Használjunk hosszú jelszavakat és ami ugyanilyen fontos, minden weboldalon mást. Már szinte hallom a választ, hogy ki tud annyi jelszót megjegyezni! Hát én biztos nem, de egy jó jelszó menedzsernek ez a dolga. Egy ingyenes példa lehet a Bitwarden. Használjunk, ahol lehet kétfaktoros hitelesítést is, még ha ez némi kényelmetlenséggel is jár.

A másik lehetőség, az otthoni másolat. Időnként kössük össze a telefont a számítógépünkkel és másoljuk át a fényképeket a telefonról. A legtöbb gyártó kínál valamilyen szoftvert a telefon mentésére. Ha nincs elég hely a számítógépen, akkor vegyünk egy külső merevlemezt és másoljuk át arra. Amit meg kell fontolnunk, hogy mennyi adatot vagyunk hajlandók elveszíteni. Ha például valaki úgy gondolja, hogy ritkán fotózgat, így akár egy hónapnyi adat is elveszhet, akkor neki elég havonta menteni, másnak lehet hetenként kellene. Ezt elegánsan kockázat elemzésnek hívják, kevésbé elegánsan józan paraszti észnek. Aki egy kicsit geek-ebb és van otthon egy NAS, annak jó választás lehet a Syncthing nevű program. Egy kicsit bonyolult a beállítása, így kezdőknek nem ajánlott, de egy remek eszköz a képek szinkronizálására, minimális akkumulátor használattal. Ezzel a megoldással van egy példány a képekről a felhőben is és otthon is. Annak a valószínűsége, hogy mindkét példány egyszerre vesszen el, nagyon kicsi, ha nem mi voltunk a célpont, ami inkább csak celebek esetén valószínű. Ha én celeb lennék, a külső merevlemezt biztos egy tűzálló széfben tárolnám.

Vigyázzunk a digitális értékeinkre is!

Szechenyi2020

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Ha szeretne többet tudni a legfrissebb híreinkről, szolgáltatásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre!